Kérünk mindenkit, hogy segítsenek nekünk a TAO pénzek megszerzésében!!
Egyesületünk ebből finanszírozza a gyerekekkel kapcsolatos összes kiadását.
Ez a támogató cégnek egy fillérjébe sem kerül, csak jó szándék kérdése.
Bővebben klubunk elnökétől: dr.elekandras@t-online.hu

 

Bajban vagyunk!

Bajban van az egyesület, mert a 2002-es évfolyammal elkezdődött szakmai munka gyümölcsét mások akarják leszüretelni! Nem volt nehéz észrevenni, hogy itt érdemes körülnézni! Elsősorban a 2003-as „kirakat csapat”-ból mazsolázgatnának. Akik a Kosársulitól minden segítséget megkapva országos bajnokok lettek u11-ben, majd u12-ben, tavaly ilyenkor pedig a Vásárhelyen megrendezett Országos Serdülő Bajnokságon ezüstérmet szereztek. Mindhárom évben NB I/A-s klubok és Akadémiák csapatait megelőzve. Egy kisváros Kosársulija…
Bánfi Balázs már szezon közben „szerződött el” Olaszországba, és most Fulai Bátor és Dékány Imre is bejelentette távozási szándékát, de már másokra is szemet vetettek.
És bajban lehetnek majd a játékosok (és természetesen így a szülők is), mert a fényesen megvillantott ígéretek megvalósulásához azért „sok csillag együttállása” szükséges!

Valószínű az eddigi tapasztalataim miatt vannak komoly aggályaim a távozni szándékozó gyerekekkel kapcsolatos pozitív jövőképet illetően! Vázlatosan néhány dolog, ami talán hitelessé teszi az üggyel kapcsolatos véleményemet azok szemében is, akik nem ismernek:

  • 16 évesen igazoltam át a nagykőrösi NB-III-as csapatból a kecskeméti NB-I-es egyesületbe (ahol azután nem a cserepadot koptattam), de ha időnként szükségem volt rá, nem volt probléma a „családi tűzhely”-hez haza menekülni (15 km)
  • 13 szezont húztam le NB-I-es játékosként
  • 1977-től edzősködöm, az utánpótlás mindegyik korosztályát végigjártam, valamint vezettem csapatot a felnőttek összes osztályában.
  • A Testnevelési Egyetem elvégzése óta (1980) Szegeden élek
  • Négy gyermekem szintén élsportoló lett, pedig csak az érettségi után távoztak otthonról
  • Az 1992-ben megalapított a Szedeáknál, voltam edző, ügyvezető, elnök és szertáros is (voltak évek, amikor mind ezt egyszerre)
  • Sosem voltam játékos ügynök

 A felsoroltakból látható, hogy komoly tapasztalatokra tettem szert a sport világában.
Tudom milyen fiatalként elhagyni a családi fészket. Nagyon nehéz, bár ezt már általában csak utólag konstatáljuk! Nehéz, mert ilyenkor minden különbözik az addig megszokottól. Új az iskola, újak a lakáskörülmények (kollégium?), nincsenek barátok. Nincsenek szülők, kivéve, ha együtt költözésről van szó (pl. Luka Doncsics esetében, aki Szlovéniából költözött így Spanyolországba). Új az egyesület (bár lehet, hogy gazdagabb), új az edző (általában), újak a csapattársak. Bizony nehéz, még akkor is, ha a váltást sikerek kísérik. Mert a sikerek is csak úgy érnek valamit, ha azokat meg lehet osztani valakivel, aki közel áll hozzánk!
Tudom azt is, milyen utat kell megtenni, hogy be lehessen lépni a siker kapuján.
Tudom még ezen kívül, hogy az edzők miként adhatják át a játékosoknak a lehető legtöbbet a cél elérése érdekében. Ennek a tudásnak az átadása az elsődleges feladatom az egyesületnél, amire a fiatal, ambiciózus edzőkollégák nagyon fogékonyak.
Úgy gondolom azt is elég jól meg tudom ítélni, kiben mekkora lehetőségek rejlenek, és az adott egyesület mikortól nem tudja már biztosítani a tehetség kibontakoztatásának lehetőségét.
Azt pedig egészen biztosan tudom (objektív statisztika), hogy az NB-I/A csoportjában jelenleg játszó játékosok közül egyetlen egy sincs, aki a Honvédban, vagy a Szolnokban nevelkedett volna.
Mivel korábban egyesületi vezetőként, edzőként sokszor kényszerültem együtt dolgozni játékos ügynökökkel, azt is tudom, hogy az ő munkájuk hasonlít a tőzsdeügynökéhez, vagyis a minél több ügylet megkötésében érdekeltek. Az érthető, hogy ők nem keresik meg a „lerabolni” kívánt klubot, mivel érdekellentétek feszülnek egymásnak. Az viszont elszomorító, hogy ha egy egyesületben fiatalon „helyzetbe hozott” szakember a távozása után nemcsak él, hanem visszaél a személyes kapcsolatai által biztosított lehetőségekkel. Finoman fogalmazva sem túl elegáns dolog, és erre a csapattal közösen elért szép eredmények sem adhatnak felmentést.
De a legszomorúbb a játékosok és a szüleik „beetetése”. Ezt ugyan csak feltételezhetjük, mivel nem tudjuk miről szólhattak a tárgyalásokon elhangzott ígéretek, valószínűleg komoly csábítást jelenthettek. Legalábbis arra lehet következtetni abból, hogy nem kért senki beszélgetésre/tárgyalásra lehetőséget az egyesület vezetőitől, hanem csak a távozás tényét közölték az edzővel!

Vajon mi is az, amiért érdemes a váltás mellett dönteni:

  • Jobb versenyzési feltételek?
    Minden adott helyben is.
  • Jobb edző?
    Igaz, hogy volt egy rövid bizonytalankodás Mócsai Milán váratlan távozása után, de ez már rendeződött Czibere Zoli színrelépésével, akit Milánhoz hasonlóan ambiciózus és tehetséges edzőnek tartok és támogatok minden tudásommal, ráadásul ő nem „vándormadár”
  • Jobb csapat?

    Az akadémiáknak az eredménykényszer miatt erősíteni kell. A 2017-es Serdülő Bajnokság: 2. Kosársuli; 13. Szolnok; Futottak még: Honvéd. Lehet, hogy az adott korosztályban mind a Honvéd, mind a Szolnok jobb lesz, de csak „idegen tollakkal ékeskedve”

  • Komolyabb perspektíva felnőtt játékosként?
    A Honvéddal egy szinten vagyunk, a Szolnokban pedig csak olyanok rúgnak labdába, akik már elérték a válogatott szintjét.

Meggyőződésem, hogy a Kosársuli a reális lehetőségek terén semmilyen hátrányban nincs a „riválisokkal” szemben, de ezek szerint vannak tényezők, amik ezt máshogy láttatják a különböző felekkel, és ezt tiszteletben kell tartani! Nagyon fontosnak tartom viszont a korrekt kommunikációt, ami a jelen esetben nem történt meg.
Azzal kezdtem, hogy bajban vagyunk. Ezt a véleményemet továbbra is tartom, de úgy gondolom nem szabad szétválasztani egyesületet, szülőt és játékost, mert a jelenlegi máshogy gondolkodás ellenére hosszútávon ennek a hármas egységnek közösen kell megoldani a felmerülő problémákat! Bízom abban, hogy e gondolatok értő fülekre találnak, a távozni szándékozók meggondolják magukat, és továbbra is egy hajóban tudunk evezni.

Félreértés ne essék: nem gond, ha valaki eligazol, mindenki célja - hogy a gyerek magasabb szinten játsszon. Sőt a legtöbbször kimondottan hasznos is a környezetváltás. De könyörgöm, ne 15 éves korban!! Amikor még minden csapat ugyanabban a bajnokságban játszik..

Molnár Csaba
a Vásárhelyi Kosársuli
szakmai igazgatója

Főtámogatók

MMBF

Hmvhely

Hódmezővásárhely

MJV Önkormányzata

Szerencsejáték

Bodrogi Bau

Keress Minket a Facebook-on is

Belépés